Orfuman, az extrém
2010.06.14. 18:23
Előző hétvégén szombat-vasárnap folyamán egy Tour de Pelso - Balatonfüred olimpiai táv kombóval "melegítettünk" be Gabi barátommal a június 13-i Orfűi Extreme Középtávú Triatlon Országos Bajnokságra, azaz a féltávú Ironman-re.
Szombat délután érkeztünk meg Orfűre Gabival, és Danival. Daninak a helyszínnel kapcsolatban kellemetlen emlékei voltak, ugyanis a májusi duatlon versenyen a hírhedt abaligeti emelkedőn - a Manó-hegyen - egy lefelé 70 km/h-val száguldó versenyző elütötte azt a kis csoportot, amelyben Dani is kerekezett, és biciklijét, és vele együtt Danit is leamortizálta.
Délután hat körül még mindig 30 fok körüli hőmérséklet várt bennünket Orfűn, mikor elfoglaltuk szálláshelyünket, amely ugyan mindössze 100 m-re volt a depotól, cserébe a tetőtéri szobában viszont fülledt hőség volt. Gabi barátom kitalálta, hogy járjuk be a kerékpáros pályát, úgyhogy megtettünk egy kört a másnapi verseny helyszínén. Gyönyörű vidéken vezették végig a pályát, ekkor még tudtuk élvezni a szépségét, ráadásul 7 órára, mikor nekiindultunk, a hőség is kissé mérséklődött. Bő egy óra alatt végigkerekeztük a 27,7 km-es pályát, melyen két nagyobb, és 3-4 kisebb emelkedő volt, sok egyenes szakasszal, melyet elégedetten nyugtáztunk. Visszaérve a szállásra, fürdés után a helyi Muskátli vendéglőben költöttünk el egy igen finom vacsorát, melyet két korsó helyi, hertelendi sörrel öblítettünk le (kell a feltöltés!). A vacsora után próbáltunk egy jót pihenni, de a tetőtéri szobában melegebb volt, mint az erkélyen. Mondanám, hogy jól aludtunk, de nem lenne igaz, én többször ébredtem éjszaka arra, hogy folyik rólam a víz, olyan meleg van. Végül is több-kevesebb alvás után kora reggel ébredtünk, és lementünk reggelizni, hogy még egy utolsó feltöltést adjunk szervezetünknek, amelyet ma, tudtuk, igen nagy megterhelés fog érni. Időközben megérkeztek Dani szülei, akik nagyon kedvesen elvállalták, hogy nekünk is segítenek a frissítés feladásában.
Nyolc körül bedepoztuk a drótszamarakat, és szépen elhelyeztük a kerékpár- és futócipőket, enni- és innivalót. Ennivaló alatt ne grillcsirkére tessenek gondolni, hanem gélekre, és energiaszeletekre. Lassan közelgett a rajt ideje, úgyhogy leballagtunk a tópartra, Gabi és Dani beleszenvedte magát a neoprén ruhába, és besétáltunk a vízbe, ahonnan a rajt volt. Senki sem tudta igazán, pontosan honnan is kell rajtolni, kérdezgettük a csónakos embereket, de szemmel láthatólag fogalmuk sem volt. A versenyzők egy része elkezdett beúszni a tó belseje felé, aztán nem értettük pontosan mi történt, mert először úgy tűnt, hogy elkezdik kiterelni a versenyzőket, aztán egyszer csak hirtelen dudaszó, és megindult a mezőny. Nem mintha nekem számítana, mert az úszás nem erősségem, de akik bentről indultak, jelentős előnnyel vágtak neki a távnak. Az úszásról röviden csak annyit, hogy egy idő után annyira bepárásodott az úszószemüvegem, hogy nem láttam semmit szinte, csak az előttem csapkodókat követtem. Közel 44 perc elteltével partot érve - mint kiderült Gabi után kb. másfél perccel, aki a neoprén ruha siklását élvezve előbb ért ki a vízből - szokásos kis szédüléssel, ami az úszás után elfogja az embert, betrappoltam a depoba, és kissé küzdve a vizes lábra zoknit húzással, felpakoltam a kaját, sisakot és szemüveget fel, és nekiindultam a három kör kerékpárnak.
Hogy ne legyen annyira jó nekünk, a pálya rögtön a Manó-heggyel indul, ahol láttam, volt akivel már az első alkalom kifogott, és le kellett szállnia a kerékpárról. Felérve a tetőre, egy szép hosszú lejtőn lehetett kipihenni az emelkedő fáradalmait, és 60 km/h-val lehetett lezúgni a völgybe, ahol egy éles kanyar után hosszabb egyenes rész következett. Mivel bolyozni tilos volt, ezért az előttem menőket vagy megelőztem, aki lassabb volt, vagy tisztes távolságot próbáltam tartani, nehogy kiszedjenek a marcona motoros versenybírók. Útközben még volt néhány kisebb, és egy nagyobb emelkedő, de sajnos nem nagyon "éreztem" aznap a hegymeneteket, az általam leelőzött versenyzők közül néhányan rendre utolértek az emelkedőkön. A második körben elviharzott mellettem az elit élmezőnye, élén Csortos Imrével, akit sajnos a hőség megtréfált, és később futás közben rosszul lett és feladni kényszerült a versenyt első helyről. A második körben már csak az éltetett, hogy már csak egyszer kell felmásznom a gonosz Manó-hegyre. Útközben utolért Balázs barátom, és onnan nagyjából együtt mentünk végig a pályán.
Miközben a depo felé kerekeztem, láttam, hogy Gabi már a futópálya forró aszfaltját rója, és azt is konstatáltam, hogy nem vagyok annyira lemaradva tőle. Egy gyors depózás után nagy reményekkel vágtam neki az első körnek, de hamar lehűtött, hogy - sajnos szokás szerint - a bal lábamban a combizmom elkezdett görcsölni. Meg kellett állnom nyújtani, nyomtam egy gélt, és a frissítőnél megpróbáltam teleinni magam, és egy idő után valamennyire rendbejöttem, de folyamatosan éreztem, hogy Damoklész kardjaként függ felettem egy újabb görcs. Végül is elég jó irammal - kb. 6 perces km-rel, ami ebben a hőségben, és ennyi kilométerrel a lábamban a tűrhető kategóriában van - teljesítettem az első kört. Útközben elhagytam Balázst, aki utánam kiáltotta, hogy "de jó erőben vagy", ami egy kis extra erőt adott.
A célon áthaladva a frissítésnél megálltam kicsit, ettem, ittam, és nekikezdtem a második körnek. A görcs problémáim elkezdtek visszatérni. Úgy terveztem, nyomok megint egy gélt, de ekkor vettem észre, hogy már csak egy gél van nálam, ezért más taktikához kell folyamodnom. A második frissítőponton ettem banánt, ittam iso italt, és leöntöttem magam néhány tányér hidegvízzel. Ez utóbbi nagyon jól esett, de a lefolyó víz eláztatta a cipőmet, amely így egyrészt elnehezült, másrészt a zoknim valahogy felgyűrődött, aminek később egy vérhólyag lett az eredménye. A tó túloldalán egy lelkes és kedves telektulajdonos egy locsolótömlővel frissítést kínált a futóknak, amit én minden körben igénybe is vettem, és nagyon izgultam, hogy az utolsó körben is ott legyen. Ebben a körben már többször meg kellett állnom nyújtani a makacs combizom görcs miatt, ez sajnos az időn is meglátszott, és nem mertem ellőni utolsó mentsváram, a maradék egy gélemet még.
A második kör végén benyomtam aztán a gélt, ráittam a frissítőn, és reménykedtem, hogy kitart az utolsó körben az ereje. Nem így történt. Kicsit demoralizált még, hogy amikor nekikezdtem a harmadik körnek, Dani nevét épp akkor mondta be a szpíker, hogy célbaért. Sajnos rögtön a futópálya elején lévő dombos rész után megint begörcsöltem, de egy segítőkész idősebb sporttárs képében a szerencse arra futott, akinél volt egy görcsoldó folyadék, amit útmutatása alapján bedörzsöltem a combomba. Ez csípett marhára, ráadásul még a képemre is rátöröltem véletlenül, amitől a fejem is elkezdett égni, de gondoltam, legalább az arcizmaim sem rándulnak görcsbe. Sajna, ez a csodaszer sem tartott ki tovább 10 percnél, ráadásul a kör második felében már a jobb vádlim is elkezdett görcsölni, ami nem csoda, mert szerintem már minden olyan ásványi sót és elektrolitot kiizzadtam magamból, ami ahhoz kellett volna, hogy ne görcsöljek.
Nem részletezem, a lényeg az, hogy végül besántikáltam a célba, az utolsó körben hét és fél perces kilométer átlaggal, és akárhogy is szerettem volna, de két perccel kicsúsztam a 6 órából, amin belül szerettem volna célbaérni. Ettől függetlenül nem mondom, hogy elégedetlen vagyok, mert extrém melegben, extrém pályán végigcsináltam a távot, immáron másodszorra. Tavaly Zánkán 7:15 volt az időm, így ehhez képest majdnem 1 és negyed órát javítottam az időmön. Gabi végül is 20 perccel előbb ért a célba, de legalább őt is megviselte a meleg, nemcsak én szenvedtem, és ő meg is tette, amit én csak gondolatban: a második körben megmártózott a tóban, és lehűtötte magát, ezután egy egészen jó utolsó kört tudott produkálni.
A célban sör és virsli várt, ami nagyon jól esett. Mártóztunk egyet a tóban, aztán kidepozás után szépen összepakoltunk, és jóleső fáradsággal indultunk neki a hazavezető útnak. Gratula mindenkinek, aki ezt az embert próbáló versenyt végigcsinálta!
Szerző: David Brent
4 komment
Címkék: blog sport verseny kerékpár futás triatlon ironman extreme orfű
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vob_ral 2010.06.14. 21:38:40
Nagyon jó beszámoló, és a végéhez hozzáfűzve még annyit, hogy jövőre majd tovább bírod fitten:)!
Tepó · http://tepo.blog.hu 2010.06.15. 09:07:58
Ha szabad egy kis segítséget adni, legközelebb ne csak gél legyen nálad, hanem tárazz be 1-2 Magnézium ampullát is, főleg ha tudod, hogy szoktál néha görcsölni, sőt verseny elött pár nappal kezdjél el nagyobb mennyiségben fogyasztani Magnéziumot, Calciumot, C vitamint. Ezek mind jó társaid a versenyzésben.
David Brent 2010.06.15. 09:13:49
